Küzdelem a hírekkel A hírszolgáltatás nem volt az MTV erőssége. Már az olimpia botránymentes első harmadában feltűnt, hogy a közrádió néha órákkal korábban közöl fontos információkat. (Az online sajtóval nem teszünk sportszerűtlen összehasonlítást.) A doppingbotrányok időszakában lett igazán feltűnő ez a lassúság, amikor az érdeklődők folyamatos informálást vártak volna az eseményekről. Alapvető fordulatokról akár órás késéssel értesülhetett, aki tévézett. Az Indexben sem véletlenül szólt egész nap a Petőfi Rádió, pedig a zenés betétek durvábbak voltak egy végbélbe rejtett vizeletzacskónál. Vitray Tamás és csapata képtelen volt kezelni azt a helyzetet, hogy magyar sportolók, sőt aranyérmesek keveredtek doppinggyanúba. Közszolgálati újságírókhoz képest meglepő határozottsággal csatlakoztak a Fazekast és Annust védő, nemzetközi összeesküvést sejtető táborhoz. Emlékezetes pillanat volt a Fazekas első nyilatkozatát szinte könnyek között felolvasó közszolgálati riporter. Vitray a doppingügynökség meginterjúvolt emberét szinte vádlón faggatta, közben persze elment az olyan kérdések mellett is, amikkel a folyamatosan ködösítő és sejtetésekkel operáló WADA is sarokba lett volna szorítható. A szerkesztés szokás szerint kusza volt, de ez valahogy minden olimpián így van, szinte hozzátartozik a dolog szexepiljéhez, hogy a rúdugrás döntőjének legizgalmasabb pillanatában tízperces konzervanyagot adjanak a kelet-timori műúszók kűrjéről. Azt azonban nem tudták hihetően elmagyarázni, hogy a vívóversenyekről miért nem lehetett mindössze egy pástról közvetíteni. Kifejezetten zavaró volt, amikor a magyarok aktuálisan futó csörtéjét a riporter szóban közvetítette, miközben a kép egy másik, nekünk teljesen indifferens asszót mutatott.